Caffé Pierrot

Ugyan ezzel a bejegyzéssel is jócskán elmaradtam, ezért értékelést sem készítek, viszont nem tehetem meg, hogy nem emlékezem meg 2010 februárban megrendezett Torkos Csütörtökünk színhelyéről a Caffé Pierrot-ról.
Sikerült foglalnunk torkos csütörtökre, négyesben. A hely kellemes, pincérek udvariassak, nem sürgetők. Kabátokat lesegítik, mehet a szekrénybe. A hely kényelmes, de kissé szűkös. Én is megismertem a mellettünk ülő anyuka és lánya legkomolyabb problémáit (szegény lány az orvosi diploma megszerzését követően elveszíti mindennemű életkedvét, kicsit kiruccan amerikába, és nem villanyozza fel az anyucitól kapott BMW sem, tisztára maga alatt van, nincs kedve orvosként dolgozni, illetve nincs kedve dolgozni, és már semmi sem lelkesíti...tiszta depi). Szegényt sajnálom, nehéz lehetett elviselni hangosabb jókedvünket. Pedig nekünk még a 35.000 Ft körüli féláras számla sem volt félvállról vehető.
Viszont a gsztronómiai élményt megérte. Volt olyan, ami nem lett a kedvencünk, így a véreshurka fagylalt, de az íze valóban érdekesnek tűnt, kár lett volna kihagyni!!!
A húsok és a köretek íze fennséges volt. Egy kicsit zavart, hogy fizetést követően a kabátokat már nekünk kellett megkeresni a szekrényben... Lehet, kevés volt a borravaló?!
Ennek ellenére így tovább! A következő féláras napon igencsak megfontolom, hogy újra ide látogassak-e? Más alkalommal sajnos nem fogok.