Bejegyzések
Azzal kell kezdenem, hogy az étterem elsőre szimpatikus volt, de a TUDOMKIM értékelés most elmarad. Vissza kell menni egy follow-up-ra, hogy valamit kinyomozhassak... Erről ennyit, ne többet, majd minden kiderül!
Az előző bejegyzés írásakor fel kellett frissítenem az olasz tésztatípusokat. Most azonban a frizurák világába csöppentem, ugyanis egyből szemet szúrt a két pincér David Beckham ex-frizurája, az irokéz. Na, pincéreink egyenruhában, egyen hajjal szolgáltak fel, de legalább nem tegeztek le, és vissza sem tegeztek. Maradtunk a formalitásoknál a külsőségekben, a viccelődés azonban most sem maradt ki, és nem is sült el jól. Ennek ellenére a kiszolgálást megfelelőnek találtam, még a kanálleejtős produkció ellenére is.
Az étlap folytatja a vicces vonalat, de az étterem neve után ez még kevésbé meglepő. Az első 10 perc még mosolyogtató is, nem elnyűtt poénokkal, és unalomig unt leírásokkal találkozhatunk. Azért az étlap vége felé elfogyott a sziporka, vagy addig megtelik az ember a jópofa leírásokkal.
Nagyon ügyesnek tartom a a színes ételfotókat a lapban, ami az embert fogyasztásra ösztönzi. És nem csalás, nem ámítás, az ételek tálalása után nem kaptam a fotók után. Nem volt olyan érzésem, hogy nem azt kaptam, amit vártam. Gratulálok.
Kényelmes ülőalkalmatosságok, az asztal igényes faasztal, rajta az olcsó papírokkal. Abból azért a jobb minőségűvel, ami egyből a vendég visszajelzésére is lehetőséget ad. Kíváncsi lennék, vajon a pincér összegyűrés előtt mindig tüzetesen tanulmányozza-e, hogy mit írt a vendég a paradicsomfolt mellé. Ezen is olvasható, hogy ingyenes a Wi-Fi, ami biztos így van, de tőlem jelszót kért, a pincér által adott, általam első ízben hallott szó, és a hozzá tartozó szám sem tette lehetővé a csatlakozást, így erről lemondtam.
A szó, mint a társaságból valamely szakértő megfejtette, a kenyérlángos másik neve: langallo. Erről is nevezetes a hely. Itt úgy kaphatsz frissen készült kenyérlángost, változatos feltétekkel, mint más "magyar" vendéglőkben pizzát. Ez is ügyes húzás, ott a pont!
Mivel ez az étel a gyerkőcöknek ideális egy belvárosí séta után, vasárnap délben, itt az ideje megemlíteni a gyereksarkot, illetve gyerekjátszót. Nem próbáltam, de úgy tűnt, a fiam ellene ott egy 20 percet. Ez ideális, hogy nyugodt körülmények között a szülők is megbeszélhessék a nap eseményeit, és nyugodtan elfogyasszák ételeiket. Persze, ha időközben apa nem indul a mosdó felé. Ott az ő játszótere: egy hatalmas fehér bőr, eredeti boxzsák!
Kedves anyukák, ne aggódjanak, apa nincs rosszul, csak lemozogja az ebédet.
Érdekes, de a koncepció nem jött le. Mint ahogy az egész design. Plafonon kis falu, fejjel lefelé, a bárpult előtt félbevágott retro robogó (remélem nem egy oldtimert vágtak félbe, mert azért harapok!). Ha valaki elmondja, hogy a művész fejében mi járt, amikor ezt tervezte, megköszönöm!
A belvárost járó családoknak azért felhívom a figyelmét, hogy a hely mellett mélygarázs üzemel. Ez kényelmes ugyan, de napközben óránként 400 Ft, este pedig 200 Ft-tal nő a számla. Javasolnám a két vállalkozó, az étteremtulajdonos, és a garázs üzemeltető találkozását. Szerintem mindketten tudnának előnyös üzletet kötni.
A leves igen szép adag volt, gyönyörű tányéron. Név szerint Kacsaerőleves, húsával töltött raviollival, fürjtojással. Leves rendben, zöldségek finoman ízletesen elkészítve. Raviolliból is ötös, igazi házi készítés, méretes, ahogy kell, de jól esett volna, ha mégegyet találok a tányérban. Kicsit fűszertelen. A 2 fürjtojás is megvolt, habár én nem főzném ennyire meg. Lágytojásként szeretem a levesben, mint ahogyan a Zalán bisztróban szolgálták fel, gyerekkoromban, Zuglóban, amikor a család már megengedhette magának, hogy étterembe menjen.
A Bélszínjava Kedvessy módra, na, az isteni volt. Kár, hogy nem én rendeltem, így gondban is vagyok, hogy legközelebb azt, vagy a langallót részesítsem előnyben. A steak elkészítése, amennyire láttam, rendben volt (közepesen kérték), és vélelmezem, hogy a hús vajpuhára volt pácolva. De ezt nem állítom, csak próbáltam leszúrni a látványból és az arckifejezésekből.
Ehelyett a kímélőbb Füstölt kolbásszal töltött mangalicaszűz, friss lecsóval és burgonyagofrival elfogyasztásába és elemzésébe fogtam. Hogy a kritikával kezdjem, a kolbász ízetlen, a hús fűszerezése is kevés az én ízlésem szerint. Ha nagyon kritikus lennék, vízízű. Ami szándékosan összecsenghet az étel valódi, kímélő jellegével, amire a kompozíció is utal. A mennyiség viszont rendes.
Említést kell tegyek egy napi ajánlatos ételről is, amelyet párom fogyasztott - cukkinifőzelék, ami nagyon is jó ötlet (ténylegesen párolt cukkini könnyű besamellel). Finom volt! Kreativitás, szakácstudomány megvan, egy kicsit bátrabban a fűszerekkel. Egy alsó közép árkategóriás (olcsó?!) étteremtől nem rossz. Mi négy fővel, csekély alkohollal de annál több limonádéval (finom, sokféle, nem lehúzós - kóstold meg!) és desszerttel fizettünk jattal együtt 17.000,- Ft-ot. Tényleg csak ajánlani tudom.
Talán feltűnt kedves olvasó, a desszertről nem beszéltem. Ugyanis nincs mit. Javaslom, amit megspórolsz a számlán azt a séta során költsétek egy fagyira, vagy hazafelé valamelyik cukrászdában a kedvenc falaltokra. Sajnos igazolódott a mondás, hogy a jó szakács nem jó cukrász, és fordítva. Nem véletlenül alkalmaznak külön cukrászt komolyabb kategóriáknál, de javaslom, inkább tartsák meg az árszintet, ezért elfogadom, ha desszertként jégkrémet kínálnak csupán. Habár egy jó mákosgubához kis túlzással, nem kell más csak mák. Na, ez pedig hiányzott belőle...
Értékelés, follow-up hamarosan! Legközelebb egy érdekességről fogok beszámolni, aztán a torkos csütörtöki dorbézolásról adok számot. A foglalás visszaigazolva, a hely még titok! A Twitteren még aznap megtudhatod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése